Loup 

A nevem Loup. Rég születtem, minden eddigi élőnél előbb... Több száz éve halott vagyok, de ez senkit nem zavar. Miért is tenné? A halál egy olyan formájával vagyok megáldva, amivel lehet élni. Kénytelen voltam feladni néhány szokásomat, de megérte. Megkaptam, amit akartam; vérfarkas lehetek. Fogalmam sincs, miért vannak az emberek annyira elájulva tőlünk… Ha tudnák, hogy mennyien vagyunk, biztosan nem viselkednének így. Meg vagyok róla győződve, hogy minden ember ismer egy vérfarkast, vagy egy vámpírt, csak éppen nem tudja róla, hogy az, kit barátjának nevez, milyen fajhoz tartozik. A lényeg viszont az, hogy én létezem, és ez nem mese. A farkasemberek tanítottak ki, hogy jó vadász lehessek. Szegények... Ők sem élnek már... Az idő őket sem kíméli.

Most én vagyok a falkavezér...

 Falkám igen érdekes összetételű... Akadnak rokonaim, de barátaim is, ahogyan Batee, a vámpír... Nevetséges az a közhiedelem, miszerint harcban állunk a vámpírokkal.

Ennek fényében kívánok mindenkinek kellemes barangolást a világunkban.